A
gyümölcsök egy halvány rózsaszín üvegtálban voltak, a nappali asztalán.
A Nap ragyogóan sütött, a reggeli idő ellenére, azonban a tálat még nem
érte el. Ennek ellenére könnyen kivehetőek voltak benne a zöld almák, a
sárga banánok és a piruló barackok. Még az illatukat is lehetett érezni
a nyitott ablakon beáramló szellőtől.
Ahogy
a Nap egyre magasabbra kúszott az égen, úgy csillant meg a tálon,
halvány rózsaszínre festve az érett gyümölcsöket. Az almák fényes héján
táncot járt a napsugár, a banán illata erősödött, ahogy a meleg végig
simogatta, a barack pedig olyan puhának tűnt, hogy az ember érezte a
szája szélén végig csorduló édes levét.
A
lány lerakta a nappali asztala melletti egyik székre a
bevásárlószatyrot, ami nála volt, és kivett belőle egy hatalmas
ananászt, majd a tál mellé, az asztalra tette. Ahogy végig nézett a
gyümölcsökön és beleszagolt az édes levegőbe, megkívánta és kivett a
tálból egy almát, egy banánt és egy barackot. A gyümölcsök melegek
voltak a Nap fényétől. Hideg víz alatt megmosta őket, majd gondosan
megpucolva beleaprította a turmixgépbe. Gombnyomásra pillanatok alatt
összekeveredett és édesebb illatot árasztott, mint előtte. Egy hosszú
üvegpohárba öntötte a keveréket, majd megízlelte a banántól krémes
italt.
Hirtelen ötlettől még egy kis fahéjat is szórt a tetejére.
Az
ital isteni volt, pedig amikor egy órával ezelőtt elindult vásárolni,
még biztos volt abban, hogy nem kívánja reggelire a gyümölcsöt.