Keresem az Istent,
plázák neonfényében,
könyvespolcokon
és ékszerekben.
Édességgel tömött
kosarakban, de csak
magamat látom,
gyarló magamat.
Keresem az Istent
munkám végén,
pohár fenekén,
beigli sütésben,
lázas készülésben.
Karácsonyfafüggőben
színes ledfényben, de
csak magamat látom
önző magamat.
Keresem az Isten
barátaim társaságában,
ajándékcsomagok
végtelen hadában.
Időm hiányában,
családom szolgálatában.
de csak magamat látom.
szegény magamat.
Keres engem az Isten.
Éjszakai sötétségben,
rászorulók kérésében,
a reggeli rorátében.
A csendben,
idegenek tekintetében
és megtalálom az Istent,
aki az örök szeretet.
Keres engem az Isten,
magányomban
másokat való hallgatásban.
Orgonaszóban,
énekhangban,
egy röpke mosolyban.
És meglelem az Istent,
az örök türelmet.
Keres az Isten,
most már megpihenhetek.
Csak hallgatnom kell
és figyelnem,
nem keresni ott,
ahol nincsen.
Mert nem én születtem
az ő világába, hanem
ő az enyémbe, hogy
örökké lássuk, milyen.
