Ha nem hiszed el, hogy szép vagy

Már nagyon sok embertől hallottam olyat, hogy "engem nem szeret az Isten", "én teljesen fölösleges vagyok", "nincsen értelme az életemnek", "csúnya vagyok". Bevallom, hogy gyakran én is ilyen vagyok, de akkor mindig az a mondat jut eszembe, ami benne van a Bibliában: "Te vagy az én szeretett fiam, kiben gyönyörködöm."

De vonatkoztassunk el egy kicsit Istentől.
Azt azért csak elhiszed, hogy valaki által jöttél létre. Rendben, ha már ez megvan, akkor most csukd be a szemed és képzeld el a világ legtökéletesebb emberét. Ruházd fel tulajdonságokkal. Mik ezek a tulajdonságok? Jól néz ki? Udvarias? Tudja a választ mindenre? És mind emellett nem arrogáns?
Adtál neki rossz tulajdonságokat? Ha igen, akkor az már nem tökéletes. Fennhordja az orrát? Hazudik? Ne, ne hazudjon, inkább, mondjon mindig igazat. Legyen őszinte, hallgasson meg, ha arra van szükséged, lásson el jó tanácsokkal és mindig legyen ott melletted. Adj neki örök időt, adj neki végtelenséget. Szeressen mindent, azt is, amit te nem. Szeressen téged, szíve minden szeretetével.
Na, elképzelted? Ne törd azon magad, hogy ilyen ember nem létezik. De igen is létezik, hiszen most képzelted el.
Ne adj neki nevet! Fogadd el, hogy nem birtokolhatod őt, csak a barátja lehetsz.
Most add hozzá a tulajdonságaihoz, hogy kreatív, alkotó. Ő alkotta a világot, ő alkotott téged is. Ezt elhiszed? Ha nem, akkor adj neki olyan tulajdonságokat, amiért már képes leszel erre. Most már elhiszed, hogy ő talált ki téged?
Nos, a kérdésem a következő: El tudod-e képzelni, hogy ez a tökéletes valaki, csupa jó tulajdonsággal, rosszat alkosson? El tudod képzelni, hogy örül, hogy szenvedni lát? Nevet a károdon és úgy nézi végig önmarcangolásodat? De hát az előbb mondtuk, hogy szeret. Hogy nem kárörvendő, hogy tökéletes...

Ha jól rajzol valaki, de önmagát nem tartja nagy művésznek, sőt nem is tetszik neki amit alkot, akkor azonnal elpusztítja művét. Ha pedig tetszik neki, még akkor is ha más azt mondja neki, hogy ez "pocsék lett", akkor is kiteszi és gyönyörködik benne.

Te még élsz. Te még itt vagy és miért? Mert az a tökéletes valaki, aki megalkotott, gyönyörködik benned, gyönyörködik a művében.

Ezt soha ne felejtsd el!

Sír a Világ

A Város felett nehéz fellegek gyülekeznek. Az utcán lehajtott fejű, komótos emberek sétálnak. Néha neki-neki mennek egymásnak, majd a kis balesetet figyelembe sem véve, mennek tovább. Az autók ontják magukból a benzint, dudálnak, ha kell, ha nem. Az utca a csatornákból áradó ürüléktől és megromlott ételmaradéktól bűzlik. A kis gyerekek sírnak, a szülők ordítanak. A fiatalok kurjantgatnak és okádják ki magukból a tegnap este ledöntött szennyet. A nagyobb arcúak közrefognak valakit és jól megverik. Ezt a rendőrök érdeklődve nézik végig, majd elmennek kávét inni.

Kihívóan öltözködött nők bájolognak az arra járó üzletemberekkel. Kutyájukat sétáltató öreg hölgyek pletykálkodnak és hangosan szidják az Országot. A házak rendíthetetlenül, piszkosan és grafitisen nyúlnak a magasba, hogy  meghódítsák az eget. A tetején ott állnak azok, akik a Város felett uralkodnak. Az elhagyatott utcák tömve vannak szeméttel, az aluljárók lucskos, didergő hajléktalanokkal.

Az egyik padon egy lány zokog. Térdeit felhúzva és átkarolva, a fejét pedig lehajtja. Csak a válla emelkedésén és süllyedésén látszik, hogy sír. Hozzálép egy hajléktalan, hogy pénzt kérjen tőle. Szájából csak úgy dől az alkoholszag. A lány még jobban összehúzza magát, de a hajléktalan nem tágít. Egyre csak kunyerál, sőt oda is rókázik a lány elé. Ő pedig egyre hangosabban zokog, szinte már fuldoklik és még szorosabban öleli magát.

Egy fiú lép a koldushoz és megkéri, hogy távozzon. Az morogva arrébb csoszog és kiszemeli a következő áldozatát. A lány felemeli a fejét és könnyein keresztül ránéz a fiúra. Nem hisz a szemének, rég elment kedvese áll előtte. Még zokog, mikor nevetésben tör ki és a hányadékot átugorva a fiú nyakába borul.

Hosszú percekig állnak így, míg végül a lány le nem törli az utolsó könnycseppet is az arcáról. Már nem bír nem mosolyogni, sőt nevet, ahogy a fiúval kézen fogva sétálni kezdenek.

A felszakadozott felhőkön még átsüt a lemenő nap utolsó sugara.