Nyári este

A sátor mellett feküdtem és a csillagos eget néztem. A lágy esti levegő nagyon jól esett az egész napos kánikula után.

Egy távoli meteor szelte át az eget, és néhány pillanat múlva el is tűnt, egy halvány fénycsíkot hagyva maga után. Behunytam a szemem és kívántam valamit…

A közelben megszólalt egy gitár. Először halkan, majd egyre erőteljesebben. Hamarosan felhangzott mellette a népi furulya hangja, egy dob lüktetése és egy gyönyörű ének dallama. A zene lassú ritmusát hozta el hozzám az esti szellő, erre táncoltak néhányan. Ahogy a zene egyre gyorsabb lett úgy mind jobban érezhetőbb lett a lábak dübörgése. Alattam a föld remegett, a levegő vibrált körülöttem és a lábam, akaratlanul lüktetett a ritmusra.

A tánc a végtelenségig gyorsult, majd hirtelen, mintha magába szippantotta volna az este, vége lett. Egy pillanatra még lehetett hallani a gitárt, amelybe beleolvadt a furulya egyre halkuló hangja, a dob elhaló rezgése és az ének utolsó szótagjának visszhangja.

Aztán csend.

Mellettem egy bátortalan tücsök halkan megszólaltatta a hegedűjét. Majd szép lassan követte a többi is, és a mező újból hangos lett egy csodálatos muzsikától.

Kinyitottam a szemem és a csillagokat bámulva hallgattam a koncertet, amelybe néha egy bagoly huhogott bele. Nagyon távolról egy tehén bőgött fel, majd újra a tücsköké lett a színpad.

A hátamon feküdtem és a csillagokat bámultam. Mellettem a sátor ontotta a meleget, de nem zavart. Hiszen a tücskök dala hamarosan álomba ringatott.