Augusztus első hetét egy gyerektáborban töltöttem, mint szervező az egyik barátnőmmel. A gyerekek nagyon aranyosak és aktívak voltak, nagy örömünkre. Egyik nap elsétáltunk barátnőm családjának kávézójához, ami előtt egy földbe vájt pince van. A legkisebb gyerekkel voltam leghátul és ő lelkesen hívta fel a figyelmemet rá.
- Nézd, egy pince! - emelte fel az egyik karját és apró mutató ujjával a fa ajtó felé mutatott.
- Igen, az - helyeseltem neki, majd megkérdeztem tőle. - Tudod, hogy mit tárolnak a pincében?
- Igen - húzta ki magát büszkén. - Szellemet..
Hát, jót derültem rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése