- Na végre, bepasiztál! - mondta barátnőm lelkesen, én meg
felháborodva közöltem vele:
- Hála az égnek NEM!
"Már többször gondolkodtam azon, hogy ha egy fiúval végre
összeállok, hogyan fogom szólítani, hogyan fogom bemutatni."
- Pasim? - kérdeztem magamtól hangosan.
"A pasikról mindig meg volt a véleményem. Buták, soha sem gondolkodnak és a nőktől csak egyet akarnak. Mindig nagy a szájuk, hogy felhívják magukra a Csajok figyelmét. Nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy az én párom nem lesz ilyen, így ezt a kifejezést, hogy "Pasim van" soha nem akartam használni. (És persze abban is bíztam, hogy én sem leszek Neki a Csaja.)"
- Nem. - ráztam meg a fejem és felvetettem a következő lehetőséget. - Barátom?
"Ezt a kifejezést már jobban el tudtam képzelni, hiszen egy fokkal szebb megszólítás. Egy sokkal értelmesebb embert takar, habár ő is legtöbbször csak egyet akar a nőktől. Ezt a kifejezést már nagyobb kedvel használnám, de még ez sem tökéletes."
- Nem. - ráztam meg ismét a fejemet. - Kedvesem?
"Szerintem a legszebb kifejezés erre az állapotra.
Mögötte egy értelmes, gondolkodni tudó embert sejtet, aki tisztában van a
hiányosságaival és a talentumaival. Ami pedig a legfontosabb, hogy a nőt nem
csak vágyainak kielégítésére "használja". Egyenrangú félként kezeli
partnerét, akivel hosszútávra terveznek kapcsolatot. Nem csak 1-2 hétre, vagy
évre, hanem egy egész életre, és ettől nem riadnak vissza."
Elgondolkozva néztem magam elé.
- Akkor ki ő neked? - kérdezte kíváncsian a barátnőm.
"Mindig is így akartam szólítani azt a fiút, akit a sors nekem rendelt, de rá kellett jönnöm, hogy ezt a szót ugyan olyan nehéz kimondani, mint azt, hogy: SZERETLEK.
Remélem egyszer eljön az a pillanat, amikor ki tudom már azt
mondani: SZERETLEK..."
- Kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése