Angyal a cipőboltban

A kisfiú édesanyja kezét rángatta és igyekezett meggyőzni őt, hogy hazamenjenek. Utálta a boltokat és most ez a cipő üzlet... Már elege volt.

- Anyuuu!!! Menjünk haza. Játszani akarok az új legómmal! - ordította, hogy csak úgy zengett az épület.

- Kisfiam, mindjárt végzünk, de a nővérednek kell egy új cipő. - próbálta nyugtatni kisfiát, miközben figyelme az árúkra és az árakra összpontosult. Magában motyogott a pillanatnyi csendben, majd mikor a fia újra kezdte, ijedten összerezzent.

- De anya! Most akarok haza menni. - rángatta tovább, visítva a nőt.

- Csinálj vele valamit! - kérlelte férjét az asszony.

- Fiam, kimegyünk a kocsihoz! - adta ki az utasítást az apja és karon ragadta a gyermekét.

- De apa! - kiabált tovább és könnyek gyűltek a szemébe. - Nem akarok!

- Nem érdekel kisfiam, most azonnal kimegyünk! - mondta az apja, ellentmondást nem tűrő hangon.

A kijárat felé még hosszú volt az út. És a kisfiú csak nem akart nyugodni, az apja pedig hiába próbálta túl kiabálni. Az egész üzlet az ő veszekedésüktől volt hangos. Minden szem rájuk szegeződött, úgy kísérte őket ki a többi vásárló.

Azonban még mielőtt a kijárathoz értek volna, a kisfiú a kassza felé kapta a fejét. Valamit látott ott és kíváncsiságból megnézte. Egy angyal volt az, egy gyönyörű teremtmény, aki éppen rá mosolygott. Azon nyomban elfelejtette minden baját és az ő arcán is széles mosoly terült szét. Kezét felemelte, hogy integessen a tüneménynek, majd pedig csendben követte édesapját a kocsihoz

A lány derűsen mosolyogva sétált a polcok között és hallgatta miként vitatkozik az kisfiú és az édesanyja. Míg mellette a többi vásárló morgott a hangoskodók miatt, addig ő csak vállat vont. Teljesen természetesnek tartotta a kisfiú viselkedését.

Már a sorban állt, mikkor meghallotta a sírást. Tenni akart valamit, hogy megnyugtassa a gyermeket, hogy nem lesz semmi baj, de egyik ötletéhez sem volt elég bátor. Nem is kellett, hiszen a következő pillanatban már kettőt a lépett fiú felé és mikor az észrevette őt, szélesen rá mosolygott.

A boltban hirtelen csend lett. És ehhez csak egy mosoly kellett.