Már megint ez az érzés. Egyedül vagyok.
Mellettem az emberek csevegnek, bolondoznak egymással, én
pedig itt ülök mellettük és csak hallgatom őket. Néha okosan bólogatok, vagy
éppen felnevetek, de nem vagyok nélkülözhetetlen tagja a beszélgetésnek.
Figyelem őket, ahogy nevetve fejtik ki gondolataikat.
Hirtelen nekem is támad egy ötletem, vagy egy értékes hozzászólásom, de nem
hagyják, hogy közbeszóljak.
Csüggedten babrálok a teáscsészémmel. Vajon tudják-e, hogy
ott vagyok? Vagy egyszerűen nem is érdekli őket. Néha az az érzésem, hogy nem
hiányolnának, ha ott sem lennék. Csak fel kéne állnom és elmennem, hogy erről
megbizonyosodjak. De még sosem mertem ezt megtenni.
Igazából örülök, hogy nem kell megszólalnom. Hiszen tudom,
hogy amint kinyitom a szám, elfelejtem, amit mondani akartam. De mégis fáj,
hogy nem vesznek észre.
Utálom őket. A mosoly
az arcomról már rég leolvadt. A térdemet felhúzva próbálom magam minél kisebbre
összehúzni, hogy még véletlenül se vegyenek észre. Szeretem őket? Eddig azt
hittem, hogy igen, de most, hogy itt ülök láthatatlanul, észrevehetetlenül,
feltör bennem a harag.
Sírni akarok.
Miért is vagyok akkor itt?
Mert azt hittem, hogy élvezni fogom.
A fejemet lehajtottam és becsuktam a szemem. Ne lássam őket.
Csak legyen vége már. El akarok menni.
- Mi a baj? – kérdezte valaki a hátamra téve a kezét.
Felkaptam a fejem és a szemébe néztem.
- Semmi. –hazudtam, és sírva fakadtam.
Eltartott egy darabig, mire megnyugodtam, de akkor már újra
mosolyogtam. Én hülye. Itt aggódnak értem, miközben csak az a bajom, hogy nem
figyelnek rám eléggé. Ostoba érzéseim vannak, miközben csak nekem kéne jobban
odafigyelni, vagy egyszerűen csak élvezni, hogy végre velük vagyok.
- És veled mi van? – kérdezték.
A néhány perce még stabilan álló fal most romokban hevert.
Majd azt mondtam:
- Semmi. – de ezúttal nem hazudtam.
Kedves Zuzu herceg,
VálaszTörlésAnnyira a szívemből beszéltél,hogy az már kész.Én nem hittem volna,hogy valaki ennyire pontosan le tudja írni az ÉN(lehet másé is,de most a magaméra utalok) gondolataimat.Gyönyörű.Nagyon tetszett.Szépen formáltad meg a sorokat és tökéletesen beillik egy egy percesnek.Valahogy pontosan ezen szoktam én is gondolkozni,ha a baráti körünk kiszélesedik.Nagyon szép,úgyhogy csak így tovább.:)
Hugs.Lina
Kedves Lina Hukbert,
TörlésKöszönöm elismerésedet. Nem is tudod mennyire jó esett. Remélem a többi is tetszeni fog. :)
Tipikus, ma már nem igen találni olyat aki nem lenne önbizalom hiányos vagy lelki sérült. Szépen megragadtál, egy hétköznapi életérzést.
VálaszTörlésKöszönöm :)
Törlés