Talpa alatt
ropogott a frissen hullott hó. Az erdőből énekes madarak hallatszottak. Egy
megreccsenő gally jelezte, hogy egy őz, vagy egy vaddisznó jár a közelben.
Óvatosan
lépett még egyet, hallgatta az erdő és a ropogó hó muzsikáját. Kinyújtotta a tenyerét
és egy gyönyörű hópehely hullott rá. Ami hamarosan vízcseppé olvadt össze.
Megint
lépett egyet, de megbotlott egy szikladarabban, amit eltakart a hó. Fájdalmasan
nyögött egyet. Fáradt volt már és éhes, nem akart tovább menni. De Valaki várta
odafenn a hegytetőn.
Fölállt és
ment tovább. Mennyivel egyszerűbb lett volna az élete, ha nem indul el
otthonról. Otthon meleg lenne, nem fájna a lába és meg tudta volna nézni a
kedvenc sorozatát.
Ő mégis
elindult, hogy találkozzon Vele, aki idehívta. Megint elesett, újból beverve a
térdét. Megfordult a fejében, hogy nem kel föl, mennyivel egyszerűbb lenne lenn
maradni.
Egy hópehely
hullott az arcára. Megérezte annak hidegét. De az hamarosan elolvadt és
hideg kis patakocskaként lecsorgott az arcáról. Nem maradhat itt. Betemetné a
hó.
Összeszedte
minden erejét és felállt megint. Felnézett és látta, hogy már nincs sok hátra.
Látta az út végét. Neki iramodott, de újra elesett.
Türelmetlen
volt. Mindent azonnal meg akart kapni. Meg kellet tanulnia, hogy egy célt nem
lehet gyorsan, azonnal véghezvinni. Türelem kell hozzá.
Felállt és
vett egy hatalmas levegőt. Halkan, csendben, lassan lépett megint egyet. És
szép lassan eljutott a tetőre.
A tisztás,
csendes volt. Körbenézett, de nem látott mást csak fehérséget. A fák, a bokrok.
Mindent ellepett a fehér takaró.
Hirtelen egy
kis szél támadt és elfújta a havat feltárva az egyik fa titkát. Furcsán állt és
valaki volt is rajta. Kitárva karját ölelte át a világot.
És ő csak
állt ott és nézte. Érezte a könnycseppet, ahogy elhagyja a helyét, végigszántva
az arcát. Itt van. Ő hívta. Az első könnycseppet követte a másik, majd a többi
is.
Fölnézett az
emberre, aki fejét lehajtva őt nézte. Egy hópehely a faragott arca hullt.
Gyönyörűen világított a tökéletes forma.
Majd megolvadt,
és mintha a szobor sírna, végiggurult a faragott arcon a vízcsepp. Majd
megfagyott ahogy a hideg szél újra végigsöpört a tájon.
2013.01.13.
Szia, még be sem mutatkoztam vagyis nem kell mert ki van írva a nevem. :D
VálaszTörlésHogyan szólíthatlak, Zuzu?
Feliratkoztam, mert nagyon tetszik a blog, tökéletes, hangulatos. El fogom olvasni az összes bejegyzésed és véleményezni sem leszek rest. Ezzel kezdtem, mert ez a legelső, úgy döntöttem, ha időrendben haladok és nem találomra, akkor felfedezhetek valószínűleg némi fejlődést az írásodban. Meglátjuk.
Hogy erről is írjak valamit, rövid, egyszerű, szuper, kezdésnek kiváló volt.
Sok ihletet és szabadidőt kívánok az alkotásokhoz! ;)
üdv.: Bryan
Kedves Bryan! Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet. Remélem nem fogsz csalódni. Nyugodtan szólíts Zuzunak. És köszönöm a jókívánságodat. Igyekezni fogok. :)
Törlés