A
hangjuk olyan volt, mint ahogy a hó hullik és a halvány lámpafény megcsillan
minden egyes cseppen, hogy aztán szikrázó társai közé hulljanak a földre.
Betöltötte a templomot, fényt hozva a homályba, hogy hirdesse az örömhírt.
Csilingelve verődött vissza a csupasz, fehér falakról, százszorosan felerősítve
a dédelgető melódiát. A zongora hűségesen követte, hol díszítve, hol
egyszerűsítve az égi éneket.
A
nép csendben, lélegzetvisszafojtva figyelte a két lányt, ahogy ringatózva
énekelnek csodáról, angyalokról, az angyalok hangján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése