2015. február 3., kedd

Gyilkos ártatlanság

A férfi kimerülten de lelkesen sétált haza a munkájából. Alig várta, hogy haza érjen, belépjen kislánya szobájába és homlokon csókolja az alvó gyermeket. Elnézze egy darabig, hogy milyen édesen alszik, majd kimenjen a konyhába a feleségéhez és egy pohár bor mellett elmesélhesse azt a fantasztikus dolgot, ami ma történt vele. Hosszú hónapok kemény munkája végül meghozta az eredményt, és a munkahelyén előléptették egy igen magas pozícióba.
Magában fütyörészve lépkedett a csendes utcákon, a lámpák félhomályba vonták az épületeket, és eltakarták a csillagokat. Az időnként elsuhanó magányos sofőrök visszhangját verték vissza a néma falak.
Azonban egyszer csak, ebbe a csöndbe, egy éles sikoly hatolt és a hang  sokáig zengett a férfi fülében. Egy pillanatra megtorpan, majd körbetekintett, és mikor meglátta az alakokat az utca végén, gyorsabb tempót vett fel. Két férfi meredt fenyegetően egy sarokba szorított lányra, aki megpróbálta minél jobban összehúzni magát, hogy ne legyen a
nnyira feltűnő.
Felébredt benne a védelmező ösztön és azonnal a lány segítségére sietett.
- Uraim - szólított meg őket, majd mikor felé fordultak igyekezett feleleveníteni minden információt, amit a karate óráin tanult. Kitért egy felé suhanó kés elől, majd egy vaskos öklöt hárított és végül gáncsolt.
Alig néhány percig harcolt, de neki hosszú óráknak tűntek, és mire véget ért kimerülten rogyott le a földre.
- Köszönöm - lépett elé a lány és kinyújtotta felé a kezét, hogy felsegítse.
Fájt mindene, az a betalált ütés, mi a jobb szemét érte, az orra nagyot reccsent egy félresikeredett elhajlás miatt. Az öklei fájtak, a sípcsontja sajgott, mégis elégedettség töltötte el, hogy ennek a fantasztikus napnak a megkoronázása képen sikerült megvédenie valakit.
A lány hálából megölelte, de ő nem viszonozta, csak állt és megpaskolta a hátát. Igyekezett távolságot tartani, de a lány nagyon meg lehetett ijedve, mert hosszú másodpercekig csak csüngött a nyakán.
Már éppen megszólalt volna, hogy mennie kell, amikor valami felhasította az oldalát, hogy egy pillanat múlva mélyen a húsában érezze a hideg pengét. A fájdalom csak akkor sikoltott fel, mikor a lány kihúzta belőle a kést, és mielőtt erőtlenül összeesett volna, elkapta és óvatosan lefektette a földre. Kifejezéstelen arccal nézte végig, ahogy a férfi elvérzik és közben a másik kettővel is végzett.
Alig volt ideje felfogni, hogy mi történt. csak nézte, ahogy a lány távolodik. Gondolatai a családja felé terelődtek és csöndesen búcsút mondott nekik. Egy könnycsepp kíséretében bocsánatot kért tőlük, majd lehunyta a szemét és a feje ernyedten dőlt oldalra a hideg aszfalton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése